Utunk elég kalandosra sikeredett, ugyanis gépünk Pestről 40 perc késéssel szállt fel. Tekintve, hogy már eleve alig több mint másfél óránk volt az átszállásra Párizsban, nem sok reményt fűztünk a mexikói járat eléréséhez. Ráadásul egy magyar pilóta ült mellettünk, aki végig azt ecsetelte, hogy az Air France és a párizsi reptér mekkora egy béna társaság, még ha mi el is érjük a gépet, a csomagok biztos lemaradnak majd.
Na, ilyen előzmények után eléggé megörültünk, amikor csak 20 perc késéssel szállt le a gép, sőt, még bemondták, hogy az átszálló utasokat várják a kijáratnál. Valóban volt egy emberke aki ránk várt, hogy gyorsan átvigyen a mexikói géphez, azonban odafele menet egyszer csak szólt, hogy most jelezték neki a rádión, hogy törölték a járatunkat. Többet ő sem tud, majd a pultnál kiderült. Remek. Több mint százszor repültünk már, de ilyen még nem történt velünk, szóval mi is kíváncsian vártuk a fejleményeket. Mint kiderült, technikai probléma lépett fel, csak másnap délben fog indulni a gép, ami azt jelenti, hogy reggel 6 helyett este 6-kor fogunk landolni, így vesztünk egy napot. A blog címét azért nem fogjuk átírni 10napmexikó-ra...
Elszállásoltak minket egy reptéri szállodában, kaptunk korrekt reggelit is, reggel fél tízre már a reptéren vártuk a sorunkat a becsekkolásra. Teljes káosz volt, vagy másfél órát álltunk sorba, iszonyú lassan ment a sor. Már csak pár ember volt előttünk, amikor jött valaki, aki mondta, hogy azok, akiknek Mexikó a végcélja, az álljon egy másik sorba. Mindegy, becsekkoltunk, végül egykor felszálltunk. A gép elég régi lehetett, mert csak néhány TV volt középen a folyosón, szóval mindenki ugyanazt nézte. Modernebb gépeken mindenkinek van saját kis monitorja, így azt és akkor néz amit és amikor akar. Az már csak hab volt a tortán, hogy amit vetítettek, az csak spanyol vagy francia nyelven volt elérhető. 13 órás úton azért ez nem kellemes. Na mindegy, first world problem.
Végre leszálltunk, taxit fogtunk és elmentünk a szállodába. Kb. 40 perc volt az út, de ilyen forgalom mellett még ez is jónak tűnik. 6-8 sávos sugárutak mindenfelé, a lámpák inkább csak javaslatként funkcionálnak, szóval nem egy életbiztosítás. Majd csinálok olyan képet amin a körforgalomba mindkét irányba behajtanak az emberek, és a másik oldalon meglepődnek, hogy szembe jön valaki... Hogy tökéletes legyen ez a nap, kiderült, hogy tele van a szálloda, és mivel mi ingyen lakunk itt, nyilván mi szívjuk meg. Be is raktak minket egy lakosztálynak a tárgyalótermébe, betettek egy pótágyat, oszt' jónapot. Kértünk még egy pótágyat, mivel -habár nem vagyunk nagydarabok- nem fértünk volna el egyben. Tusolót azonban nem tudtunk kérni, mert WC ugyan volt a tárgyalóban, de komplett fürdő ugye nem... Mindegy, ezt is megoldottuk, meglátogattuk a wellness részleget és jakuzziztunk egyet a szabad ég alatt. Nem volt rajtunk kívül senki sem, miénk volt az egész medence. Letusoltunk, és lefeküdtünk.
Pénteken, első teljes napunkon bemetróztunk a központba. Csak összehasonlításképpen, 9 metróvonal van, egy jegy 3 peso (50Ft), akárhányszor át lehet vele szállni... Három dolgot tudtunk megnézni: a fő székesegyházat, a volt azték templomegyüttes romjait és a nemzeti (elnöki) palotát. A székesegyház tömve volt hívekkel, épp egy mariachi zenekar adta a mise zenei aláfestését, szuper hangulat volt, az emberek tapsoltak és énekeltek, mi is ott ragadtunk vagy egy órára, annyira magával ragadó volt az egész. A templomban gyönyörű virágcsokrok sorakoztak mindenhol.
A templom romjait a székesegyház mellett a 70-es évek végén fedezték fel, azóta folyamatosan megy az ásatás. Ez volt Tenochtitlán, azaz a mai Mexikóváros központja, de a spanyol hódítók a földdel tették egyenlővé. Az 1400-as években épült alap piramis folyamatosan süllyedt, ezért mindig ráépítettek, így lett egyre nagyobb és nagyobb a komplexum, a végén vagy hét falat tártak fel a régészek egymás mellett. Muszáj volt újabb "rétegeket" a templomra húzni, mert nagyon laza volt a talaj, ráadásul eredetileg az egész egy tó közepére épült.
Az elnöki palota legnevezetesebb látványossága a Diego Viera által hosszú éveken keresztül festett falfreskó, amin a mexikói nép történetét mutatja be az őslakos indiánoktól kezdve a mai napig. Olyan mint a Feszty-körkép nálunk, csak "kicsit" nagyobb.
Holnap reggel (nektek délután) teszünk fel képeket is!
Íme a képek: https://picasaweb.google.com/112122591809005173218/Mexiko1Nap?authuser=0&feat=directlink
