Ma elmetróztunk Coyoacanba, ami egy gyarmati stílusú, nagyon kellemes városrész templomokkal, kis kávézókkal, éttermekkel, utcai árusokkal, mutatványosokkal...
Metrón csúcsidőben nem utaztunk még eddig, akkor ugyanis a nők és gyerekek az első kocsikban utaznak, ahova férfiaknak szigorúan tilos belépni. Amúgy rendőrök vannak majdnem minden állomáson, egy emelvényen állva figyelik az embereket és a kocsikban is szoktak utazni. A másik sajátossága a metrónak az árusok és kéregetők hada, akik minden megállóban kocsit váltanak és úgy próbálnak szerencsét. Az árusok mindennel próbálkoznak a torokbonbontól kezdve az CD-ken át (amiket természetesen iszonyatos hangerővel bemutatnak) a Hitler könyvekig. Ha többet vesz az ember persze mindig van kedvezmény.

Coyoacan nagyon hangulatos hely, és nehéz elhinni, hogy a világ legnagyobb városának része, nem messze a felhőkarcolóktól és a 2x4-5 sávos utaktól. 3 fő látnivaló volt: a Lev Trockij-ház, a Frida Kahlo-ház és a kézműves, illetve zöldség-gyümölcs piac. Trockij Mexikóban kapott politikai menedéket, Diego Rivera a híres festő közbenjárására. A háza, ahol élt és dolgozott és ahol egy jégcsákánnyal megölték, ma múzeum. Nagyon érdekes idegenvezetésen vettünk részt itt. Ezután Frida Kahlo házát néztük meg, ahol Diego Riverával, vagy ahogy ő hívta a békával élt (ez egyébként a képek alapján nagyon találó hasonlat).

A nap végén még tettünk egy kis sétát egy közeli botanikus kertben, ahol rengeteg fekete mókus éldegél.

Néhány kép a városnegyedről:

Mexikó 2. nap