Kedden Mexikóvárosból dél felé vettük az irányt további kalandok keresésére. Az útdíj drága, cserébe viszont az utak elég rossz minőségűek az otthoniakhoz képest. Van ahol két sáv van, sőt van ahol három, de a külsőt általában nem használják. Itt úgy tűnik középretartási kötelezettség van, különösen érvényes ez kamionokra és buszokra. Gyakori látvány a háromsávos úton, hogy a középen menő buszt a belső sávban negyed órán keresztül előzi egy másik, miközben a külső sáv tök üres. Így legalább mi tudtunk a szélén haladni :-) Sok helyen most épül az út, ez további lassításokat okoz, bár ez a helyieket nem nagyon zavarja, dupla záróvonalnál, éjszaka a hegyen felfelé is simán előznek. Kicsit olyan, mint Montenegróban volt, a cél érdekében mindent szabad. Mi persze azért óvatosan megyünk, a legtöbb szabályt betartjuk, persze van, amikor "alkalmazkodunk" a helyiekhez. A benzin viszont nagyon olcsó, kb. 200 Ft 1 liter, de a legmagasabb kategória, a szuper prémium a 92-es (nekünk jó volt a 87-es is).

Puebla a maga kicsit több, mint 1 millió lakosával egy csendes kis falu érzetét kelti a 25 milliós Mexikóváros után. Arról a leghíresebb, hogy valószínűleg itt van a legtöbb 1 főre (vagy 1 utcasarokra) eső templom. Amúgy a belvárosa a világörökség része, gyönyörű állapotban vannak a kolóniális épületek, rengeteg a színes festett csempe a falakon, és természetesen árulják is a festett kerámiákat. A helyi specialitás a 'mole poblano' nevű szósz, amit húsokra, és egyéb mexikói ételekre (enchillada,quesadilla stb.) tesznek. Ez egy chilis és egyéb fűszeres sűrű csokiszósz, amit muszáj volt kipróbálni, bár András csak egy falatot volt hajlandó enni az enyémből. Hát, nem veszítettetek vele túl sokat, de aki kéri annak szívesen viszünk haza üvegekben, mert mindenhol árulják (segítség: nem kéritek). 

Sokat sétáltunk a városban, persze a legtöbb látnivaló templom volt. Az egyik legkülönlegesebb oltár tele van aranyfüstös díszítésekkel, majd a képeken láthatjátok.

Az itteni rendőrök kedvelt időtöltése, hogy véletlenszerűen lezárnak utakat-utcákat 10-15 percre. Aztán hirtelen megnyitják őket, és újakat zárnak le. Persze mindig pont azt, amerre mi mennénk. Többször eltereltek minket a városban, persze ilyenkor nagy dugó alakul ki, amiben ülve egyszer csak látjuk, hogy megindul a forgalom az előbb még lezárt úton. Agyrém, na. Végül azért nagynehezen kikeveredtünk Pueblából, és 4 óra alatt megérkeztünk Oaxacába. Itt elég nehezen találtuk meg a szállást, de erről majd legközelebb.